Őszintén szólva...

Őszintén nem igen tudom mivel is kezdjem , még soha életemben nem írtam blogot, azt se tudom mi fán terem . Sejtéseim vannak róla , gondolom az emberek szeretnék kiírni magukból a gondolataikat, érzéseiket. Hát én is ezért vagyok itt, hátha kicsikét megkönnyítené a dolgom . Mert talán eddigi életem legnehezebb feladata vár rám ! Ezidáig bármi baj adódott , probléma , szomorúság mindig ott volt velem mint egy hű társ!
Természetesen semmi nem lett jobb tőle, semmiben nem adott segítséget, de mégis addig a másodpercig valami megváltozott amikor meggyújtottam. Most viszont nem lehet velem, hiszen Ő lett a legnagyobb ellenségem amit le kell győznöm, Nélküle! Már nem vagyunk a legjobb barátok , igazából sosem voltam, csak azt hittem. Egy hazugságban éltem idáig .
Úgy érzem teljesen egyedül maradtam , de hiszem hogy erős vagyok, erősebb nála és Sikerülni fog!!! Ez alkalommal igen! Legalábbis remélem... ki tudja, majd meglátjuk... NEM! Igenis hogy meg fogom csinálni, meg fogok szabadulni a dohányzás rabságából!
El is kezdtem a mai napon 2017 . május 30-án kedden délután 13:00kor elszívtam az utolsó cigimet!
Ez a dátum most sorsfordító kell legyen!
Erről szeretnék írni, mik zajlódnak le bennem, mik zajlódtak le míg idáig eljutottam, mik fognak lezajlódni az elkövetkezendő időszakban!